Pacsirták közt bagolynak lenni 1.rész: Bagollyá válásom okai

Kétféle ember létezik: pacsirta és bagoly. A pacsirták korán kelnek, délelőtt és kora délután aktívak, este 9-kor viszont teljesen lemerülnek és hamar fekszenek le. A baglyok ezzel szemben későn kelnek, délután és éjszaka tevékenyek és emiatt elég későn is fekszenek le. A pacsirták többsége miatt rájuk van szabva az élet, de mi a helyzet akkor, ha te nem vagy az a korán kelő típus? Mi lehet az oka annak, hogy 19 év alatt sem sikerült beilleszkednem a pacsirták uralta társadalomba? 
A cikk első részében a bagollyá válásom okait próbálom kideríteni és rátérek majd egy kicsit a társadalom legjellemzőbb reakcióira is az életvitelem kapcsán.



"Aki korán kel, aranyat lel." -tartja a mondás, de vannak emberek, akik képtelenek reggel 9-10 óra előtt bármit is produkálni. Általában jönnek a gúnyos megjegyzések, például "aki éjjel legény, az legyen nappal is"  stb., de akár milyen nehéz is elhinni, nem mi akarjuk ezt így.
Pacsirtaként a korán kelés nem okoz gondot, 5-6 órakor általában kipattan a szemük és utána semmi nem állíthatja meg őket, egészen délután 4-5-ig, amikor elfogy az energia és táskás szemekkel várják a munkaidő végét és azt, hogy 9-10 óra körül végre álomra hajthassák a fejüket.
Mi, baglyok azonban ekkor éljük igazán az életünket. Az egész napos zombi üzemmód és vegetáció délután 5 óra körül ér véget és én például 9-11 óra között vagyok a legaktívabb és legproduktívabb. Ráadásul csak akkor tudok tanulni, ha beesteledett. Nappal kevésbé fog az agyam és képtelen vagyok rendesen a tananyagra koncentrálni. Általában lustának, semmire kellőnek tartanak minket, mert csak azt látják, hogy ha tehetjük, akkor délig alszunk. Azt viszont már nem is veszik észre, hogy amikor ők az igazak álmát alusszák, akkor éljük az életünket. Tanulok, filmezek, blogot írok, rajzolok, cosplayt gyártok, olvasok.

Alapvetően ehhez az életstílushoz vezető útnak több kiváltó oka is lehet.
Egyrészt az erre való hajlam. Pacsirtának születni kell és én 19 éve kínlódok a hajnali keléssel és a -nekem- korai lefekvéssel, egyszerűen nem megy. Már óvodában sem tudtam elaludni a szüleim által kitűzött időpontban és nehezen keltem fel másnap. Apukámra ütöttem, ő ilyen típus, anyukám pedig pacsirta a javából.

Másrészt az iskola tehet erről. Már az én időmben sem úgy működött a napközi, ahogy kellett volna. Nem csináltuk meg rendesen a házit és tanulni sem igazán tanultunk. Így amikor 4 óra után hazajöttem, ettem és kicsit pihentem még várt rám a lecke. Bár hamar kivettek a napköziből, de már elsőben szakkörre jártam, ami akár fél 5-ig is eltartott, így az ördögi kör folytatódott és általában este 7-re tanultam meg. Ekkor még a számítógép közelébe se kerültem és a tv-t sem néztem oly intenzitással, szóval ezek nem hatottak rám. Viszont ezután még szerettem kicsit játszani, olvasni, rajzolni és amit egy kislány csinálni szokott. Mire kijátszottam magam már javában 8 óra volt és még nem fürödtem meg. Nem szabad okolni a szüleimet, próbáltak korlátozni, de tudták, hogy egy gyereknek játszania is kell.
Így aztán még nehezebben sikerült elaludnom, mert nem volt időm arra igazán, hogy lenyugodjak, ezért egyre jobban kitolódott a lefekvés ideje.
Mire felsős lettem már volt gépem és felfedeztem az internet érdekes világát. Weblapot szerkesztettem, animéztem, chateltem és hétvégén hajnali 3-ig is fent maradtam.
Azt se felejtsük el, hogy ebben a korban dolgoznak legjobban a hormonok, a tinédzserek biológiai órája ekkor amúgy is megváltozik, a hormonok miatt nem tudnak hamar elaludni. Persze kivétel mindig akad, de én nem tartoztam közéjük.

A gimnázium még inkább a bagoly lét felé sodort, mert itt még több órám, még több fakultációm volt és így sokkal később értem haza. Hozzászoktam, hogy akár este 10-11-ig is tanulnom kellett és ezután muszáj volt kikapcsolódnom, lenyugodnom. Csakhogy ez nem ment. Ekkor váltam a legaktívabbá, az agyam ezerrel pörgött, sok rajz, írás született az éjszakák során.
Ebben a 4 évben voltam a legkialvatlanabb. Pechemre legalább 10 órát kell ahhoz aludnom, hogy kipihenjem magam, de ezzel az életvitellel csak 6 órákat tudtam aludni, ami rettenetesen kevés volt számomra. Konkrétan bárhol el tudtam aludni és szörnyen éreztem magam egész nap. Mint egy járkáló halott. Ekkor már a szüleim is kezdtek belenyugodni abba, hogy én ilyen vagyok.
Persze próbáltam ellene tenni. Igyekeztem 11 óra előtt lefeküdni és nyugtató teát inni, hogy biztosan időben lepörögjek, de hasztalan volt minden. A saját szervezetem ritmusának nem parancsolhatok, egyszerűen ezzel nem lehet mit kezdeni.
A pacsirták nem bírnak hajnali 2-kor vidáman fecsegni és képregényt rajzolni, mert az ellent mond a biológiai órájuknak. Én meg nem bírok este 11-kor elaludni akármennyire halálosan fáradt vagyok.

Szerintem ezen életmód kialakulásában nagy szerepet vállal az informatika. A barátom és sok ismerősöm a hajnalig tartó kockulás miatt vált bagollyá. Nyilván nekik is volt azért valamennyi hajlamuk az éjszakázáshoz és az is közre játszhatott, hogy serdülő korban kezdték el, amikor a biológiai óra a hormonok miatt felborul. Végül pedig megmaradtak ilyennek.

Aztán szépen beletörődött a környezetem abba, hogy én ilyen vagyok. Ekkor jött az, hogy lett egy barátom, aki szintén olyan életvitelben élt, mint én. Végre társa leltem! Nyaranta akár este 11-ig is sétálgatunk a parkban, vagy hajnali 3-kor eszünk egy szendvicset és még nem vagyunk fáradtak. Egyszerűbb így, hogy ő is bagoly, mert szöges ellentétben állunk a pacsirtákkal. A nyári szünetben van, hogy ránk virrad és még csak kicsit álmosnak sem érezzük magunkat.

Tudom, hogy nem pacsirta ül mellette, de ez a kép mindent elmond!

Mi jól megvagyunk így, de a szüleink nehezen fogadták el ezt.
Mivel csak azt vették észre, hogy délig alszunk, így persze mindenféle lustaságnak kikiáltottak és életmód tanácsaikkal az őrületbe kergettek minket. Értem én, hogy jót akartak, de én érzem, hogy nekem mi a jó. Néhány év elteltével rájöttek, hogy akkora baj csak nem lehet velem, ha egészséges vagyok és még mindig jól tanulok.
Mire elérkezett az érettségi teljesen feladták a pacsirtává nevelésemet és így is jó eredménnyel tettem le az érettségit, elsőre lenyelv vizsgáztam és most egyetemista vagyok.

Szerintem egy bagolynak az egyetem a legjobb időszak, mert sokszor csak délután vagy késő délelőtt kell bejárni, ami több alvást tesz lehetővé és szabadabban beoszthatjuk az időnket. Persze így is van, hogy hajnalban kell kelnem a sok utazás miatt, de jobban bírom, hogy 9-10 óráig is aludhatok.

Nem könnyű kilógni a sorból, mert ha orvoshoz kell menni, vagy ügyet kell intézni, akkor rendszerint zombiként vánszorgok a cél felé, mert sok minden csak kora délutánig van nyitva, ami nagyon meg tud lőni egy baglyot.
A többségi pacsirták uralma sok szempontból megnehezíti az életemet, de erre majd a következő részben szeretnék részletesen kitérni.

Köszönöm a figyelmet!